Mit nevezünk szülői mintának, és milyen hatással van gyermekeink életére?

A szülők többsége tudatosan igyekszik „jól csinálni”. Az első gyermek születése előtt, kimondva vagy magunkban, elhatározásokat teszünk arra vonatkozóan, mit fogunk másként csinálni, mint a szüleink. Ideális képet alkotunk arról, milyen szülők leszünk. Mégis újra és újra meglepetésként ér bennünket, amikor kicsúszik egy mondat, amit gyerekkorunkban mi magunk sem szívesen hallottunk. Vagy amikor egy olyan helyzetben, ahol nincs idő mérlegelni, nem a szándékaink szerint döntünk, hanem egy régi, ismerős szülői sémát húzunk elő.

Mintha egy láthatatlan, előre megírt forgatókönyv működne a háttérben. Ez a forgatókönyv nem a kimondott mondatokból, hanem az átélt kapcsolatokból íródik. Ezt nevezzük szülői mintának. A szülői minta nem nevelési módszer, nem szabályrendszer, és nem tudatos döntések összessége. Sokkal inkább egy belső séma, amelyet a gyermek az első kapcsolataiban alakít ki, és amely később meghatározza, hogyan kötődik, hogyan reagál stresszre, hogyan viszonyul önmagához és másokhoz. Ez a cikk annak megértésében segít, mi is valójában a szülői minta, mikor és miért rögzül, és milyen formában tér vissza a gyermekeink életében akkor is, amikor már régen nem gyerekek.

A szülői minta nem tanítás, hanem tapasztalat. Mikor alakul ki a szülői minta?

A legtöbb szülő, teljesen érthető módon, nagy hangsúlyt fektet arra, mit és hogyan kommunikál a gyermeke előtt és a gyermekének. A valóságban azonban ez önmagában nem biztos, hogy elég. A gyermek nem azt tanulja meg, amit mondunk neki, hanem azt, amit velünk átél. Nem az válik mintává, ahogyan a szeretetről beszélünk, ha a tetteinkben ez nem látható. A sémát az adja majd, ahogyan jelen vagyunk akkor, amikor elfáradunk, dühösek leszünk, vagy egy kilátástalan helyzetet kezelünk. Az számít, mire és hogyan reagálunk. A szülői minta a kapcsolat minőségéből épül fel. Abból, amit a gyermek átél akkor, amikor szüksége van ránk; amikor hibázik; amikor örül; amikor kudarcot vall. Mondhatjuk a gyermekünknek, hogy a tökfőzelék nagyon finom – ha soha nem látja, hogy megesszük, a szavaink nem válnak tapasztalattá. Adhatunk tanácsot arra vonatkozóan, hogyan kezeljen egy iskolai konfliktust – ha közben minket látva azt tapasztalja, hogy mi magunk sem úgy kezeljük a nehéz helyzeteket. A gyermek nem elemzi ezeket a helyzeteket. Nem értelmezi. Nem mérlegel. Alkalmazkodik hozzájuk. Ez az alkalmazkodás nem gondolatként rögzül, hanem testi–érzelmi tapasztalatként. Idővel pedig identitássá válik: belső iránytűvé arról, hogyan működik a világ, milyen az emberi kapcsolat, és mire számíthat, ha szüksége van valakire.
A transzgenerációs minták egyik legnehezebben felismerhető vonása éppen ez:
nem úgy térnek vissza, ahogyan voltak, hanem úgy, ahogyan működnek.

Mikor alakul ki a szülői minta?

A szülői minta kialakulása nem egy konkrét életkorhoz köthető, de az alapjai nagyon korán, már az első években lefektetődnek. Ebben az időszakban az idegrendszer rendkívül érzékeny a kapcsolati tapasztalatokra. A gyermek még nem különíti el önmagát a gondozótól, ezért minden reakció, minden válasz egyben önmagáról szóló információvá válik. Ha a gyermek azt tapasztalja, hogy szükségleteire válasz érkezik, akkor egy belső biztonságérzet alakul ki. Ha azt éli meg, hogy érzelmei túl sokak, zavaróak vagy nem kívánatosak, akkor megtanulja elrejteni őket. Ezek nem tudatos döntések, hanem túlélési stratégiák. A szülői minta tehát nem azért rögzül, mert „így neveltük”, hanem mert a gyermek idegrendszere így tanulta meg értelmezni a világot.

Miért tér vissza a szülői minta később is?

Sokan abban bíznak, hogy ami gyerekkorban történt, az felnőttként már nem számít. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a szülői minta nem múlik el, legfeljebb átalakul. Azért tér vissza újra és újra, mert a kapcsolati mintázatok mélyebb szinten működnek, mint a tudatos gondolkodás. Felnőttként ugyan más környezetben élünk, de hasonló érzelmi helyzetekben ugyanazok az idegrendszeri válaszok aktiválódnak. Konfliktusban, intimitásban, kudarcban vagy elhagyatottságban gyakran nem a jelenhez reagálunk, hanem a múltból hozott minták szerint. A szülői minta ilyenkor nem emlékként jelenik meg, hanem automatikus reakcióként.

A szülői minta megjelenése a gyermek felnőtt életében

A szülői minta nem egy az egyben ismétlődik. Ritkán fordul elő, hogy valaki pontosan ugyanúgy viselkedik, mint a szülei. Sokkal gyakoribb, hogy a minta ellentétes formában tér vissza, miközben a mély struktúra változatlan marad. Aki kontrolláló közegben nőtt fel, lehet, hogy felnőttként mindentől menekül, ami kötöttség. Aki érzelmileg elhanyagolt volt, válhat túlgondoskodóvá vagy épp elérhetetlenné. A közös pont az, hogy a reakciók nem szabad döntésekből fakadnak, hanem régi alkalmazkodásokból. A szülői minta ilyenkor már nem a szülőkhöz kötődik, hanem a világ értelmezésének módjához. Ezért olyan nehéz felismerni és megváltoztatni.

Hogyan jelenik meg a szülői minta a saját szülői szerepben?

Az egyik legerősebb visszatérési pont a saját szülővé válás időszaka. Ilyenkor nemcsak egy új szerep jelenik meg, hanem aktiválódik az a belső tapasztalati rendszer is, amelyben minket neveltek. Sok szülő döbben rá arra, hogy olyan mondatok hagyják el a száját, amelyeket gyerekként ő maga is hallott, annak ellenére, hogy megfogadta, másképp fogja csinálni. Ez nem akaratgyengeség, hanem idegrendszeri automatizmus. Stresszhelyzetben az agy nem az új, tanult stratégiákhoz nyúl, hanem a régi, bevált túlélési mintákhoz. Ezért nem elég elhatározni, hogy „nem leszek olyan”, hanem meg kell érteni, miért lettünk olyanokká, amilyenek lettünk.

A szülői minta nem jó vagy rossz

Fontos hangsúlyozni, hogy a szülői minta önmagában nem minősíthető jónak vagy rossznak. Minden minta egy adott környezethez való alkalmazkodás eredménye. Ami egy helyzetben védett, az egy másikban korlátozóvá válhat. A probléma nem a minta létezése, hanem annak merevsége. Amíg a szülői minta tudattalanul irányít, addig beszűkíti a választási lehetőségeket. Amikor azonban felismerhetővé válik, akkor már nem sorsként, hanem lehetőségként jelenik meg. A tudatosság nem törli el a múltat, de mozgásteret ad a jelenben.

Hogyan lehet hatással a szülő a minta alakulására?

A szülők gyakran túl nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy „ne rontsák el”. A valóság az, hogy a hibák elkerülhetetlenek, és önmagukban nem károsak. A döntő tényező nem a hibátlanság, hanem a kapcsolat rugalmassága. Az, hogy a gyermek megtapasztalja-e a javítás lehetőségét, az érzelmi visszatérést, a helyreállást. A szülői minta nem attól lesz egészséges, hogy minden helyzet tökéletes, hanem attól, hogy a gyermek érzelmi tapasztalatai értelmezhetők és integrálhatók maradnak. Az a szülő, aki képes reflektálni saját reakcióira, már önmagában módosítja a mintát, még akkor is, ha nem tudatosan „nevel” másképp.

Mit vihet magával a szülő ebből a megértésből?

A szülői minta felismerése nem önvádra szolgál. Nem arról szól, hogy hibásak voltunk vagy hibásak vagyunk. Sokkal inkább arról, hogy megértsük, milyen láthatatlan folyamatok formálják a gyermekeink belső világát. Ez a megértés nem azonnali változást hoz, hanem lassú elmozdulást. Amikor a szülő elkezdi észrevenni saját automatikus reakcióit, már kilépett a minta vak ismétléséből. Amikor képes megállni egy pillanatra, és másképp válaszolni, akkor új tapasztalatot ad a gyermeknek. Ezek az apró eltérések idővel új mintázatokká állnak össze.

Mit tehetünk azért, hogy kitörjünk a sémáink béklyójából?

A szülői minta erős, de nem megváltoztathatatlan. Nem egy bélyeg, amit továbbadunk, hanem egy történet, amely folytatható másképp is. A gyermekeink nem a tökéletes szülőkre emlékeznek majd, hanem azokra, akik jelen voltak, akik próbálták érteni őket, és akik képesek voltak kapcsolódni akkor is, amikor ez nehéz volt. A legnagyobb ajándék, amit szülőként adhatunk, nem egy hibátlan minta, hanem egy élhető kapcsolat. Ebben a kapcsolatban a múlt hatása felismerhető, de nem uralkodó. És pontosan itt kezdődik az a változás, amely már nemcsak a gyermekeink életére, hanem a sajátunkra is hatással van.
Vannak élethelyzetek, amikor már az is sokat számít, ha kimondhatók ezek a kérdések. Ha szeretnél támogatott keretben ránézni arra, hogyan hatnak a hozott minták a családi kapcsolataidra, a családi tanácsadás ebben nyújthat segítséget.

Gyulai Szilvia 
Család Mentor